Ónod előadás

Nemzetünk egyik dicsőséges honmentő küzdelme, a Rákóczi szabadságharc 300 évvel ezelőtt ötödik esztendejébe lépett.

Az 1707-es esztendő nem annyira katonai, mint inkább politikai eseményeiről ismert. Az első ilyen fontos és felemelő történés Erdélybe zajlott. Az év áprilisában a marosvásárhelyi országgyűlésen az erdélyi karok és rendek II. Rákóczi Ferencet ünnepélyesen beiktatták az erdélyi fejedelmi címbe. Az év legmeghatározóbb politikai eseménye - az előadás tárgyát képző országgyűlés - Borsod vármegyében zajlott május 15 és június 23 között.

Mint mondtam, 1707-ben a szabadságharc ötödik esztendejébe lépett. Rákóczi és követői sikereik csúcsán álltak, az ország területeinek nagyobb hányada kuruc ellenőrzés alatt volt. Ugyanakkor már mutatkoztak a fáradás jelei a teljes lakosság körében. A mégoly magasztos célokért zajló küzdelem ilyen hosszú ideig elnyúlva akkor is kimeríti az országot, ha egy hosszú, békés időszak előzi meg. De tudjuk, ez akkoriban nem így volt. A szabadságharc kirobbanásáig csupán négy esztendő telt el egy tizenhat éves háború óta, melynek végén az ország – a Temesköz kivételével – megszabadult ugyan a 150 éves török igától, de az elnyúló harcok végigpusztították a hazát, a felszabadító keresztény katonák sokszor semmivel nem viselkedtek különbül a lakossággal szemben, mint a pogány megszállók. Végül a harcok elültével, a keresztény katonai sikereket kihasználva, I. Lipót császár és király - ahogy a nagyapja és apja a harmincéves háború során Csehországban – ő Magyarországon igyekezett meghonosítani a tökéletes uralkodói egyeduralmat. Éppen ez váltotta ki a szabadságharcot.

Az ország fáradása és az ebből adódó feszültségek drámaivá tették az ónodi országgyűlést. Első ilyen esemény volt a még előző év őszén a labanccal való összejátszása miatt letartóztatott gr. Forgách Simon tábornok tízéves kisfiának megjelenése a gyűlésen. A kisfiú kegyelemért könyörgött az apja számára.
Az első viharos összecsapást azonban a pénz kérdése váltotta ki. Tizenhárom vármegye felirattal fordult a fejedelemhez, feliratukat a váci prépost terjesztette be. A vármegyék nemessége nehezményezte az értéktelen rézlibertások forgalmát, az ezüst- és aranypénz nagyobb arányú megjelenését szorgalmazták. A szabadságharcot addig személyes vagyonából finanszírozó Rákóczi jogos felháborodással vágta vissza, hogy a tekintetes karok és rendek is méltóztassanak megnyitni a pénzes ládáikat, rögtön lesz elég arany és ezüst, és akkor a rézpénzt kivonhatják a forgalomból.

Az indulatok le nem csillapultával az országgyűlés egyik legközismertebb eseménye június 6-án következett. Ezen a napon Túróc vármegye követei: Okolicsányi Kristóf és Rakovszky Menyhért alispán saját és még másik öt vármegye – Liptó, Nyitra, Trencsén, Bars és Árva – nevében egy rendkívül kemény hangú feliratot terjesztettek az országgyűlés elé, melyben Rákóczit a nemzetes szabadság semmibevételével vádolták, és zsarnokibb uralkodónak nevezték a Habsburgoknál. A fejedelem, aki a haza ügyéért kockára tette vagyonát, a maga és családtagjai életét, a súlyos és igaztalan vádakat hallva felajánlotta lemondását.

Ekkor szabadultak el az indulatok. Gr. Bercsényi Miklós és a körötte álló nemesek kardot, kelevézt ragadtak és nekitámadtak a felirat beterjesztőinek. Rakovszky a helyszínen meghalt, Okolicsányi kitántorgott az országgyűlésnek otthont adó sátor elé, ahol az őrt álló palotásoktól is elszenvedett néhány kardvágást, de még így is életben maradt, szolgái súlyos sebeivel a sátrában vitték. A felirathoz csatlakozó többi vármegye rémült követei Rákóczi lábaihoz borulva esdekeltek irgalomért. A fejedelem erélyesen véget vetett a vérengzésnek.

Az ügynek még lett folytatása. A haldokló és szüleinek megható búcsúlevelet küldő Okolicsányi Kristófot egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte és négy nappal az incidens után fejét vették. Rákóczi, az országgyűlés egyhangú beleegyezésével Túrócban lefogatta az őt vádló felirat megfogalmazásában részt vett Okolicsányi Pált, a tragikus sorsú Kristóf apját, valamint Platty Sándor és Beniczky Gábor urakat.

Miután az indulatok lecsillapodtak, országgyűlés egyhangú és igen szigorú határozatot hozott a rézlibertás használatáról. Elrendelték, amennyiben egy kereskedő nem fogadná el a rézpénzt, annak áruját elkobozzák és egy libertást sütnek a homlokára.

Pünkösd hétfőn hangzott el Bercsényi „Eb ura fakó!” felkiáltása és mondatott ki a Habsburg-ház trónfosztása. A fontos lépést hosszas átgondolás és előkészítés előzte meg, és ebben is megmutatkozik Rákóczi szellemi nagysága és sokoldalúsága.
A fejedelem és környezete úgy látta, hogy a Habsburg – ház tagjai nem hajlandók a kompromisszumra a magyar rendekkel. De az uralkodóváltásra diplomáciai és katona politikai szempontból is szükség volt.

A szabadságharc nem magányos küzdelemként zajlott, hanem az egyik frontját alkotta a spanyol örökösödési háborúnak, melyben a francia – bajor szövetség állt szemben a brit – holland – Habsburg szövetséggel (egyébként Nagy – Britannia éppen 1707-ben vette fel mai hivatalos nevét). A bajorok és a franciák természetes szövetségeseinknek számítottak, uralkodóik, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és XIV. Lajos francia király azonban nem ismerhették el hivatalos szövetségesnek Rákóczit, hisz ő a határokon túlról nézve egy koronás királya ellen lázadó főúrnak számított. A Napkirály a háború mellett ekkor éppen egy parasztlázadással, a camisard-ok, hosszúingűek felkelésével, nyilván nem akarta egy külföldi forradalmár elismerésével saját lázongó alattvalóit bátorítani.

A trónfosztást már az országgyűlés előtt elhatározták Késmárkon, a magas tanács, más néven a szenátus gyűlésén. Ez a huszonnégy fős tanács az országgyűlés rendjeiből került delegálásra és egyfajta kormányként működött a fejedelem mellett. Megléte mutatja Rákóczi haladó gondolkodását, kinek példaképei a brit és holland alkotmányos monarchiák voltak. De ki jöjjön a Habsburgok helyett?

A válasz mutat rá leginkább Rákóczi nagyságára. Ő, nemcsak szerénységből, de a külföld felé mutatott kép miatt is nem magát, hanem egy európai uralkodócsalád tagját kívánta a magyar trónra ültetni. Így esett a választás a porosz Hohenzollerekre. Ez igen bölcs döntés volt. Igaz, ekkor a Hohenzollerek államát, Poroszországot nem sokra becsülték Európában, a Szent Római Birodalom porzótartójának, azaz szemetesvödrének gúnyolták, de mégiscsak európai államként kezelték, és Rákóczi, kortársainak többségével ellentétben, a hat évvel korábban önálló királysággá lett porosz államban meglátta a leendő nagyhatalmat és értékelte a Hohenzoller család tagjainak tetteit és ambícióit.

Nem sokkal az országgyűlés befejezése után Rákóczi titkos követséget menesztett Berlinbe. I. Frigyes királyt nem sokáig kellett győzködni és egyik unokaöccse boldogan vállalta a felkérést. Igaz, a Hohenzollerek evangélikusok voltak, de ahogy száz évvel korábban a református Bourbon Henriknek Párizs megért egy misét, úgy nyilván Buda is megért volna egyet a lutheránus porosz hercegnek.

Sajnos ez a remek terv füstbe ment az 1708-as trencséni csatavesztéssel.

Köszönöm a figyelmet.
Egry Gábor Ákos

Az előadás elhangzott 2007. szeptember 9-én, Balatonöszödön.